Poetry from Laszlo Aranyi

Text in blue, yellow, and black spelling out The Forty Eight backwards and forwards. A human face on the right side.
The Forty Eight
Yellow and brown and blue image of a closeup male torso. Red text at the top reads The man who summons demons.
Salvator Mundi

Bring dynamite and a crane
Blow it up start all over again...

                               (Tobacco Road)


                           Obligation


                     His fly is open.
              His cock is a two-forked tongue of the bell.
Meanwhile, he sharpens a boning knife. 
                     The famulus is skinning the foil off a book.  
       Now the poet is the boss. (Hanging on a hook.)
Mr. Blockhead and Miss Witless complete
the selection committee.
 
After the explosions comes the living revolution 
paralyzed into barrenness      
       (It destroys things unnoticed.) 
The hissing, decaying wreckage of our world: 
       a billion barricades on the river Otter Tail. 

The poet would call the literates of Honeyland 
       hiding in the swamps, 

but they are blind,
deaf and
mute.



(Translated by Gabor Gyukics)
Bring dynamite and a crane
Blow it up start all over again...

                               (Tobacco Road)



                                   Obligation

                  

                                   Slicc nyitva. 
                                          A pöcs kétágú harangnyelv. 
       Közben csontozókést köszörül. 
                     A famulus könyvfólia-bőrt nyúz.  
       A költő most kápó. (Kampón függ.) Gyöpinger úr és 
                            Ostobenkó kisasszony kiegészíti
 
a választmányt.
 
A robbanások után jön az élő, 
meddővé vénült csend forradalma.  
       (Észrevétlenül pusztít.) 
Világunk sziszegve málló roncs-maradványai: 
milliárd torlasz a Vidrafarok-folyón. 

A lírikus szólítaná  Mézföld mocsarkba bújt 
írástudóit,

de vak,
süket,
némult mind…  


Laszlo Aranyi (Frater Azmon)

Goetia


Legless centipede.        On all four.
                                              

A bloated abdomen split like a gangrenous log.
              (A fissure in a blinded mirror of ice) A shriveled faced pirate with dangling balls
                                        is the late prey of our civilization. 
       The deck is a lifeless quicky, 
where the flayflints of our freedom feast, 
              with their saliva dripping, 
       the laughing Grim Reaper dances like a living shred of meat on the festive table. 

"Go on, leave the wheel, turn into a bottlenose dolphin yourself!"

                     Behold, the hominid, 
              and his ubiquitous sidekick, 
this is what we deserve, 
       some hideous beast, it's holy true. "No, to the trough, 
my friends, but up for puking!" 

Then one day you'll awake in your grave, and touched by the one returning before us, "Come, leave it to the maggots," and points at the wobbling, 
        filmy moon-palm above us -

“you will now move into his body…"

              Freedom is simply as follows: the condemned man can choose the method of his execution. And we telling lies stating that this ever-decaying terminal stage is progress. Three-pronged wand, cudgel, bell, shrunken head of a man,
       sickle, wax rigidity after bloodsucking, catatonic delirium. 
              Fingerprints of our doings on cosmic flypaper. 
              The Earth purged of humanity, and the boisterous oceans are continue writing their history without us…


(Translated by Gabor Gyukics)
Goetia



       Épkézláb százlábú.        Négykézláb.
                                   ˙qálzéʞʎƃéN 
                                              

Üszkös fahasábként hasadó, felfúvódott has.
              (Hasadás megvakult jégtükrön…) Aszott pofájú, lógó tökű kalóz
                                        kései zsákmánya civilizációnk. 
       Élettelenné vált tákolmány a fedélzet, 
szabadságunk uzsorásai ott lakmároznak, 
              nyáluk csordul, 
       élő húscafatként táncra perdül a röhögő Kaszás az ünnepi asztalon. 

„Menj csak, hagyd a kormányt, változz pléhcsőrű delfinné te is!”

                     Íme, az emberszabású, 
              valamint a mindenütt megbúvó kísérője, 
amely, 	
amit érdemlünk, 
       valami undorító szörny, az szentigaz. „No, vályúhoz, 
cimborák, okádásig!” 

Egyszer aztán föleszmélsz a sírban, s megérint az előttünk visszatérő: „jöjj, hagyd a férgeknek,  - s a fölöttünk imbolygó, 
       hártyás hold-tenyérre mutat -
mostantól az ő testébe költözöl…”
              A szabadság mindössze ennyi: a halálraítélt választhat a kivégzési módok közül. S fejlődőnek hazudjuk ezt a folyamatosan hanyatló végstádiumot. Háromhegyű pálca, dorong, harang, zsugorított   
       emberfő, sarló, vérívás utáni viaszmerevség, kataton révület. 
              Viselt dolgaink újjlenyomatai a kozmikus légypapíron. Nélkülünk is tovább írja történetét 
              az emberiségtől megtisztult Föld, s a háborgó óceán. 



Light skinned person in the shadow holding a candle.
Laszlo Aranyi

Laszlo Aranyi (Frater Azmon) poet, anarchist, occultist from Hungary. Earlier books: „(szellem)válaszok”, „A Nap és Holderők egyensúlya”, „Kiterített rókabőr” His poems in English have appeared in over a hundred journals. New book about to be published, “Delirium &…The Seven Haiku” (Published By DEAD MAN’S PRESS INK ALBANY, NY 2023). He has been nominated several times for international awards. He is known for being a spiritualist medium and his work explores the relationship between magic and art.

I am marginalised in my own country!